"A világ olyan, amilyennek látjuk. Aki képes felfedezni szépségeit, azt hajtja, űzi a vágy, a „nagy alkotó” társa kíván lenni, mert érzi, hogy csak így nyerhet értelmet az élete. Az ember tehetsége szerint találja meg, gyűjti a „színes köveket”, melyekből összerakja művét. Van, aki válogat, lemond sok szép kavicsról, mert elszántan tornyot emel, s ha végül kész a nagy mű az méltán messze látszik.
Van, aki nem tud választani, gyűjteménye elvarázsolja, egymás mellé rakosgatja köveit – járdát épít, melynek minden íve új örömet kínál a telhetetlen munkásnak.
Szedegetem a festészet ékköveit, de az ösvényt szegélyező kincsek végtelen sokaságát - már belátom - nem birtokolhatja senki."